Előkelő sír Kínában - a hun hagyomány továbbélése

A kínai régészek egy előkelő sírra leltek Kína középső részén, a Senhszi-tartományban lévő Baoji nevű településen. A feltárás során különleges, ételt és italt tároló bronzedények kerültek elő.

A Nyugati Csou korszak

Az egykor nemzetközi kereskedelmi út, a Selyemút északi felén fekvő Baoji település ma is a forgalmas Xian-Lanzhou útvonal egyik állomása. A környéken a régészek újkőkori régészeti kultúra, a Longsan emlékeit találták meg, most egy újabb értékes lelet tárult fel. A kínai régészek az előkelő temetkezést a Nyugati-Csou-dinasztia korára keltezték, amely uralkodó dinasztia Kr. e. 1027-771 uralta a mai Kína középső és keleti, tengerparti részét. Az eddigi történészi elméletek szerint a leghosszabb ideig regnáló dinasztia Baoji környékéről emelkedett fel, a Vej-folyó mellől és fokozatosan átvették a Sang-dinasztiától a hatalmat. Az új dinasztia nem volt túl szerencsés, amikor az északi, hun népek felé akart terjeszkedni. A második Csou-király, Csili nekitámadt zsongoknak, akik a Sangok szövetségesei voltak. A hadjáratban a hun népek arattak győzelmet és a csatában elesett még a király is. 

Hun hagyomány továbbélése

A régészeti leletek, valamint a korabeli történeti feljegyzések alapján a Csou-dinasztia volt az első jelentős kínai dinasztia, amely átvette elődjeinek a szokásait. Az egyik krónika úgy tudja, hogy a Csou-udvarban „idegen” pompa eszközeit sorakoztatták fel, ami az északi, hun népek hagyományának átvételét jelenti. A rituális célra használt bronzedényeket is az északi népektől tanulták, maga a bronzöntés technikája is a sztyeppéről érkezett a mai Kína területére. Az egyik monda úgy tudja, hogy az első bronzedényt a Sárga Császár öntötte 5000 évvel ezelőtt, aki kilenc fajtát készített, az jelképezte a birodalom kilenc tartományát. A kilences szám egyébként a hun népek jelképe, mely a teljességet szimbolizálja. (A kínaiak nem használnak páratlan, csak páros számokat.) Ahogyan a mongol Ucsiraltu kimutatta, a hun utód török és mongol népeknél a kilences szám elnevezésében a tögesz, vagyis a teljesség található meg, ami nem más, mint a magyar egész szavunk.

A bronzöntés kezdete a mai Kína területén Kr. e. 2000-től kezdődött, éppen akkoriban kezdett uralkodni a Sárga-folyó környékén az idegen, hun eredetű Hszia-dinasztia. Az edények formája és használata is szoros hasonlóságot mutat az északi népekével. Ilyenek a tálcák, üstök, a lábas üstök és a kiöntők használata, ezen kívül a mitikus állatok többsége is a sztyeppéről érkezhetett. Ilyenek a most feltárt temetkezési helyről is előkerültek. 

Baoji kincsei

A most is folyó régészeti munkálatokból annyi ismert, hogy a Csou-kori nemest koporsóban helyezték örök nyugalomra, mellé több mint 20 elegáns bronzeszközt helyeztek. A sírban volt egy méter hosszú „csin” nevet viselő bort tartó edény. Az a hagyomány, miszerint a halottat kedvenc tárgyaival hantolták el, már megvolt a Sang-dinasztia idején is, akkor a királyokat és a nemeseket a rituális edényekkel, jádéval és fegyverekkel együtt temették el. A bronzedényeket gyakran étellel és borral töltötték meg, hogy legyen elegendő élelmük a másvilágra vezető úton.

Bor Kínában 

A korai források beszámoltak arról, hogy az első két dinasztia (Hszia, Sang) idején a királyi udvarokban fogyasztottak bort. A kutatók szerint gyümölcsből vagy rizsből készítettek alkoholos italt. Ennek nyomait a mostani feltárásból is kimutatták, az egyik tárolóedényben ugyanis bor nyomait mutatták ki.

A borról a legelső említés Szima Csien krónikájában található. Kr. e. 138-ban a Han Vu Di császár Csang Csient követségbe küldte a hunokkal határos nyugati területekre. A követ eljutott Dzsungáriába és Közép-Ázsia keleti felébe, ahol megismerkedett a borkészítés mesterségével. Beszámolójában megörökítette, hogy a helyiek szőlőből készítenek bort, a nemesek nagy hordókban tárolják a nemes nedűt, ami akár tíz évig is eláll. Az emberek pedig szeretnek bort inni. Ezek szerint nemcsak a Kaukázus környékén élő szkíták, hanem keleti rokonaik is mesterei voltak a nemes nedű készítésének. A követ megtanulta a szőlőtelepítést és borkészítés technikáját, majd a császári udvarban is telepített szőlőt. Állítólag a követ hatására a Han-dinasztia sok helyén elterjedt a borkészítés művészete, de a birodalom széthullása után a mesterség elfelejtődött. Mindez arra utal, hogy a borkészítést keleti rokonaink, a szkíták és hunok fejlesztették tökélyre.

OB

barikad.hu